Get Adobe Flash player

Keresés

Aktív fórumok

Hozzászólások /  Téma
Mióta:         12ó   24ó

Ki van jelen?

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi

Bejelentkezés

Beszámoló a 2010. december 17-18-ai aradi mini-kirándulásról, Emőke tollából. (Képeket is tettem fel, és a kikívánkozó kiegészítéseimet most is szokás szerint dőlttel szedtem.)

Jó szórakozást!

- Attila

 

A 2010. évi utolsó, Makón megtartott önképzőköri előadás, az azt követő finom ebéd, majd a tisztújító közgyűlés után Egyesületünk legelszántabb tagjai az előadóval, Balogh Zsigmonddal egyetemben felkerekedtek és meglátogatták Arad-hegyalján Balla Géza pincészetét, amely a Ménesi borvidékhez tartozik. Az időjárás igen télies volt, a szervező előrelátásának köszönhetően bérelt kisbusszal mentünk. Ezért halálfélelem helyett még a végrehajtás során – mert arról szólt az igen színvonalas előadás – felmerülő kérdésekről beszéltünk kötetlenebb hangulatban.

A késő esti órákban érkeztünk meg a pincészetbe, ahol kicsit csodálkoztunk, hogy a portás nem beszélt magyarul. De aztán bebocsátás nyertünk, és fogadott bennünket a házigazda és két barátságos őrző-védő kutya. Kezdetét vette a vacsorával egybekötött borkóstolás. A házigazda igen érdekes ismertetőt tartott, ízes székely nyelven a Ménesi borokról, és új székely kifejezéseket is tanultunk. (Nem baj, hogy nem nevesítettem a vékony ....ú esőt?!) (Nem. Hadd fúrja csak az oldalukat a kíváncsiság!)

Úgy emlékszem, összesen 6 fajta bort kóstoltunk, melyek közül a híres ménesi vörös aszút emelném ki. (Kadarisszima fantázianéven forgalmazzák.) (Plusz volt néhány ráadás tétel is, aztán a végén a házigazda elnézést kért és visszavonult, a borhűtőt pedig a gondjainkra bízta! Hohó!)

Induláskor még nem döntöttük el , hogy ott alszunk-e vagy pedig kisbusszal visszamegyünk Aradra. Szegény gépkocsivezető nem vehetett részt a borkóstolásban. Ezt csak azért írtam le ilyen részletesen, mert mikor egyhangúlag úgy határoztunk, hogy ott alszunk (a kóstoló után persze), és végre kipakoltunk a kisbuszból, megismertük és megtapasztaltuk a mirelit pizsama fogalmát. Józanító hatású.

Másnap frissen megreggeliztünk, megnéztük a borospincét és természetesen a vesztőhelyen megkoszorúztuk az ARADI VÉRTANÚK EMLÉKHELYÉT. Mindezt már nagy-nagy hóesésben. Amikor utoljára ott jártam, sokkal elhanyagoltabb volt. Az Aradi vár sajnos már nem fért bele az időnkbe. Tapasztalhattuk a hóeltakarítás hiányát, a téli gumi előnyeit és dicsérhettük a gépkocsivezetőnk képességeit. Ezért szerencsésen visszaértünk Makóra, majd onnan ki-ki haza. Ismét köszönetet mondok a szervezőnek és őszintén remélem, hogy Balogh Zsigmond kollégánk is jól érezte magát!