Kedves Tagtársak!

Nagy örömmel teszem közzé Nagy Emőke első cikkét, melyet a a tavalyi egri kirándulásról írt. (Néha azért nem tudtam megállni, és én is beleszemtelekedtem a szövegbe Vigyor, azt majd dőlttel jelölöm.)

Mindenkinek kellemes olvasgatást! - Attila

 

Még ki nem megy a fejemből a tavalyi egri csodálatos kirándulás, leírom s az élménybeszámolómat. Bár lassan egy éves évfordulóját ünnepeljük, felejthetetlen marad.

Annyi tény, hogy az indulás napja egybeesik az első elektronikus fmh érkezésével. Ugyebár az elsőt soha nem felejtjük el! Nos, aznap rövidített munkanapom volt, s indulás előtt megnéztem, jött-e fmh.

Hát megérkezett. Ennek ellenére nem késtem le a vonatot, és időben tudtam Gyomaendrődön csatlakozni az autóval m enő csapathoz. Uhrin Benedekkel sajnos nem sikerült találkoznom. Az út – is – igen jó hangulatban telt.

Egri kirándulás - Gál Lajos pincéjébenKéső délután megérkeztünk az Éden Panzióba (Emőke, ez nagyon diplomatikus volt: igazság szerint a jóvoltomból tettünk némi hmm... kitérőt; ebben az a különösen érdekes, hogy nemcsak egy szekérderéknyi jogász ült a koc siban, de a még a GPS is ott figyelt a szélvédőre cuppanva. Ennek ellenére valahogy sikerült összehozni...), mely a várfalak alatt található (ennek majd később lesz jelentősége). A házigazda, Végső Miklós – ez a név is felejthetetlen – barátságosan fogadott bennünket, és még aznap este borkóstolóval kezdtünk. (Gál Lajos borait kóstoltuk, aki mondhatni házhoz jött, de azért a pincéjébe is kivitt bennünket.)

 

 

 

 

Eger 2010 Beugró

Majd érdekes csapatépítő játékot játszottunk (grillpartival egybekötve), amit a szomszédasszony – kb. hajnali kettőkor – nehezményezett, és igen radikálisan csendre intett bennünket. Mivel a hangja a várfal felől jött (a várfal alatt voltunk, lsd. feljebb), minden okkal feltételeztük, hogy az egri hagyományokhoz híven szurkot kapunk a nyakunkba. Hálisten, megúsztuk, talán mert nem törökül beszéltünk.


 

Eger 2010 Város a város alattA másnapi ébredés kicsit nehezen ment, legalábbis nekem. (Ezzel nem voltál egyedül...) De érdekes programunk volt, Város a város alatt címmel az Eger alatt húzódó kazamatákban. Életemben többször jártam Egerben, de ezt még nem láttam.

Utána kutyaharapást szőrivel a második borkóstolót ejtettük meg Kovács Nimród pincészetében. Igen jó hangulatban tértünk vissza az Éden Panzióba ebédelni. Ebéd után kibuszoztunk Egerszalókra, ahol – fürdés helyett – megtekintettük a barlanglakásokat. Az volt kiírva, hogy bemenni életveszélyes, de a bátrabbak bementek, és hálisten, megúszták. Utána felkerestük a következő pincét (már hiányzott). (Ez - borkedvelők számára mondhatni: természetesen - a Szt. Andrea pincészet volt.) Ott is igen vidámak lettünk. Visszafelé taxival mentünk. Aznap este csatlakozott hozzánk a csoport másik fele, munkában megfáradt emberek. Kollegiális és felebarát kötelezettségünknek eleget téve, gondoskodunk, hogy felviduljanak (maradt még bor tegnapról).


 

Eljutottunk a harmadik napig. Az immár teljes csapat a Szalajka völgybe kirándult. A sok esőzésnek köszönhetően igen bővizű volt a Szalajka patak. Visszafelé jövet kitérőt tettünk Bélapátfalvára, ahol egy román kori templomot tekintettünk meg. Kiderült egyik kollégánk anno itt cserkésztáborban vett részt.

 

Eger - teljes csapatEger - pisztráng-ebédEger - Kati+békaEger - Fangorn erdőEger - fátyolvízesés


 

 

Eger - kecske-lakoma(Délután városnéztünk, ezúttal a föld fölött, megtekintettük a bazilikát, azon belül egy menyasszonyét is. Meg egy cukrászdát, ahol, ha jól emlékszem, békákat ettetek. Én sajnos somlóit.) Este az egri Simon pincészetben vacsorával egybekötött borkóstoló volt. (Kemény túra volt kijutni oda mindkettőnk számára, bár más-más okból...) Itt rendeztük meg a szakmai vetélkedőt, ahol mindenki – még a kollégák párjai is – kiválóan teljesítettek. (Ezek szerint a szakma is nemi úton terjed?:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eger - Simon József

A lányok éjfélig bírták a mulatást, a fiúk későbbiekben a hajnali órákban érkeztek haza. (Kiemelném, hogy míg az előbbiek taxin, addig az utóbbiak a saját lábukon! Még ha nem is mindig érezték magukénak...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos másnapra véget ért a kirándulás. Egymástól érzékeny búcsút véve indultunk haza, illetve vissza az irodába, ahol már várt bennünket a többi fmh. (Na ugye, hogy megvárt!:) Még egyszer köszönet Attilának a szervezésért (Az meg kicsoda?:) és a jó csapatnak, mert nélkületek se lett volna olyan szuper a kirándulás.

- Emőke

Búcsú